Ha meghaltál...

Ha meghaltál, azt fogom írni:
Faludy György meghalt. És élek tovább.
Napjaim peregnek, mint pergő rizsszemek,
de egy éjszakán,
felébredek.
Szerelmem halk szuszogással alszik mellettem,
Évának hívják, de most Zsuzsának gondolom,
hajam fehérje az éjben gyűrötten lebeg,
végigszaladok ágyam felett pihegő
aszott testemen,
papír s toll készen, a kis szekrényen,
s mint pap a keresztet,
úgy mutatom fel verseimet
az éjszaka ördögeinek.
Én vagyok az, vagy Te jöttél vissza,
hogy megfogd a kezem,
s ha elkészült a vers, megsímítsd arcom
s lehunyd fáradt szemem?

Kashiwa (Japán), 1997 szeptember